" Az orvoslásnak a női gondolkodásmód és cselekvés felértékelésére van szüksége"

1. Az orvoslásnak gőgellenes gyógyszerre van szüksége.

Meg kell tanulnia, hogy nem lehet mindent átvilágítania, tisztázni, nem lehet mindent meggyógyítani, hogy a betegségek nem defektusok, amelyeket meg kell reparálni, hanem értelmük és jelentésük van az érintett és környezete számára.

2. Az orvoslásnak olyanokra van szüksége, akik le tudják fordítani a test nyelvét,

akik értik, mi megy az ember agyára, mi fekszi meg a gyomrát, mi nyomja a szívét, mitől fáj a feje. Itt beszélni kell: emlékekről, titkokról, elnyomott vágyakról, lebilincselt érzelmekről.

3. Az orvoslásnak a fogadóórák felértékelésére van szüksége,

az "emlékezetgyógyászat- és felszabadító gyógyászat szakorvosaira" van szüksége.

4. Az orvoslásnak "morális" fiziológiára és patológiára van szüksége,

a megbetegítő ideálok hatásának, a letagadott érzelmek hatásának, a gondolkodási tilalmak leépítése hatásának tanára, annak tanára, hogyan hatnak az elfojtott ösztönök a testi funkciókra, betegségek keletkezésére és lezajlására. Az eddigi hasznossági fiziológiát ki kell egészíteni az "élni és örülni biológiai- fiziológiával."

5. Az érzékelés finomításához nem a gyors és aktív orvoslásra van szükségünk, hanem a lassúsággal dolgozó orvoslásra.

6. Az orvoslásnak a "női" módszerek felértékelésére van szüksége

 A  "férfi"  módszerek, a behatolás, az átvilágítás, az injekciók és más invazív eljárások jelentősége csökkenhet, az érzékelés, a beleélés, az empátia, és a megértés jelentősége növekedhet.

7. Az orvoslásnak leszerelésre van szüksége, kevesebb  "nagy műszeres felszereltségre" a kórházakban /ami nagy személyzetet köt le/, ehelyett olyan személyzetre, amelynek van ideje kivárni, kételkedni, kérdéseket feltenni és nyitva hagyni, és amely képzett a gyógyító kommunikációban.

8. Az orvoslásnak olyan laikusokra és a betegség által érintettekre van szüksége,

akik  részt vesznek a döntések meghozatalában, és beleszólnak azokba. Az orvoslásban hiányzanak az ülnökök és az esküdtek.

9. Az orvoslásnak a gyógyítás tanára van szüksége, újból meg kell tanulnia, hogy mi segít valóban. A terápia új tankönyveiben nem hiányozhatnak az olyan gyógyszerek, mint a beszéd, az emlékezés, a megnyilatkozás, a felszabadulás, valamint ezek hatásainak és mellékhatásainak leírása.

Forrás: Publik-Forum, 2004/22  Mechtilde Kütemeyer neurológus- és pszichoterapeuta szakorvos nyomán

Megosztás

Link: